Egyszer egy püspök katedrálist építtetett. Nagy templomot, égbe nyúló tornyokkal, faragott kövekből. Dolgoztak a kőművesek nap nap után a mérnökök irányításával. Az emberek látták, hogyan nő ki a földből egyik hónapról a másikra egy lenyűgözően hatalmas templom.…

A mezei tündér éppen a tarka rét fölött szállt, amikor odalentről sírdogálást hallott. Fülelni kezdett: – Ki sír itt ilyen keservesen? Egyszer csak meglátott egy kis vakondtúrást. – No – gondolta –, ennek utánajárok! Húzott egy varázskört a pálcával…

Azt már a legtöbb gyerek tudja egészen kicsi korában, hogy honnét van az emberek ruhája. A boltból. Elmegyünk, fölpróbáljuk, megvesszük. Az már nehezebb kérdés, hogy honnan szerzik az égben az angyalok azt a ragyogó fehér ruhájukat. Elárulom a titkot: abból, ami az égbolton…